Ion Iliescu elnök nov. 30-án Aradra látogatott. "A Szabadság-szobor mást jelent a magyaroknak és mást a románoknak" - nyilatkozott kitérően Iliescu elnök a sajtótájékoztatón a Nyugati Jelen azon kérdésére, hogy aradi látogatása alkalmával nem akarta-e látni a Szabadság-szobrot. - "Szerintem a több emlékműnek is helyet adó park megoldást jelenthet a Szabadság-szobor ügyére, hisz a románoknak is kell legyen hasonló szobruk ott" - tette hozzá rövid történelmi visszatekintőt követően. A szobor meglátogatása annak ellenére nem került a programba, hogy az aradi RMDSZ külön javasolta ezt. Ion Iliescu megnyitotta a Goldis Múzeumot, felavatta az egyesülés 85. évfordulójára készített emléktáblát, majd a Nagy Egyesülés Emlékműve alapkövének letételénél vett részt. /Irházi János: Alapkőletétel harangszenteléssel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./
2004. február 13.
Az Arad megye történelmi, társadalmi, gazdasági státusáról írt tervezetben egyetlen szó sem esik a magyarokról. Az RMDSZ kérésére most újraírják a szöveget. A botrányos szöveg – amely a megye történelmi, társadalmi, gazdasági áttekintést nyújtja –, egyszerűen tudomást sem vesz arról, hogy itt magyarok éltek és élnek, sőt “némi közünk” is volt és van a régió fejlődéséhez. A természetesen dák-trák gyökerek kiemelésével indító történelmi visszapillantásnak a középkorról szóló bekezdése szerint: “az aradi társadalom folyamatosan fejlődött, a külföldi behatások, valamint a sváb, bolgár és szerb telepesek pedig hozzájárultak ehhez a fejlődéshez.” A nacionalista hangvételtől sem mentes szöveg az 1700-as, majd későbbi éveket is elintézi egyetlen mondattal: “A XVIII. századtól Arad a román kultúra egyik tényezője, a nemzeti tudat fejlődésének központja”. A tervezet szövege szerint az 1848-as forradalomban is kizárólag románok vettek részt ezeken a tájakon, a szöveg “megfeledkezik” a vértanúkról, vagy a világosi fegyverletételről. Viszont szerepel a négy mobiltelefon-szolgáltató, amelyek lefedik a megyét. A szerző(k) a szocializmus éveinek négy sort szenteltek, amely szerint Aradon erőteljesen fejlődött az ipar, új ágazatok jelentek meg, amelyek “értékesítették a megye anyagi és emberi forrásait”. Cziszter Kálmán tanácsos elmondta: amikor elolvasták, mit tartalmaz a történelmi rész, azonnal kérték a szöveg módosítását. Ennek ellenére Caius Parpala elnök nem törölte a napirendről ezt a szöveget, csak az ülésen jelentette be a tervezet megszavazásának elhalasztását. Király András RMDSZ-elnök (“civilben” történelemtanár), kifejtette, hallott a dologról, s ha konkrét felkérést kap, nagyon szívesen megírja a magyarságra vonatkozó bekezdéseket. /Irházi János: Címeres örökség az utódoknak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 13./
2004. február 17.
A Vatra Romaneasca hívei Aradon havonta egyszer összegyűlnek és magyarokat szidják, gyalázzák. Gyalázzák a Szabadság-szobrot. Lassan majd ismét félve szólalnak meg magyarul az emberek a villamoson, az utcán. Mert a százas csoport hónapról hónapra radikalizálódik, hónapról hónapra több hívet gyűjt maga mellé, írta Irházi János. A magyar kártya négyévenként könnyedén kijátszható. A magyar oldalon viszont teljes csend honol, jegyezte meg a lap munkatársa. Nem látott egyetlen tiltakozó átiratot, egyetlen tiltakozó nyilatkozatot sem. „A Vatra meg akarja védeni a románságot a Szabadság-szobortól. Bennünket ugyan ki véd meg?” – fejezte be cikkét a szerző. /Irházi János: Magyar mentőöv. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./
2004. február 26.
Aradon a műemléket jelző táblákat több kritika érte. Hibás, hiányos felirat sorakozik, a táblákon magyar emlékekről szó sem esik. A legutóbbi tanácsülésen Darida János, az urbanizációs bizottság elnöke interpellációjában több hibát is jelzett. Az biztos, hogy a táblák szövegezői a Darida János által 2000-ben a megyei tanács számára készített háromkötetes tanulmányát fel sem lapozták. Szántay Lajos építészt a táblán Ludovicnak nevezték. Az egykori főispáni hivatalon levő táblán ez olvasható: ,,Ház, XIX. század”. /Irházi János: Műanyagtábla a kapu alatt. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 26./
2004. március 4.
A legutóbbi tanácsülésen ismét napirendre tűzték az Arad megye rövid leírására vonatkozó határozattervezetet. Az RMDSZ ugyanis kifogásolta, hogy abban a magyarokról egy árva szó sem esett. Az új változatban egyszer szerepel az a szó, hogy magyar. Az RMDSZ módosításokat kért, ennek ellenére például 1848-ról az olvasható a leírásban ,,…a forradalom Aradot az erdélyi román nemzet előterébe helyezte”. Tizenhárom vértanú? Világosi fegyverletétel? Erről nem esik szó. Arad középiskoláinak névsorából kihagyták az egyetlen magyar iskolát, a Csiky Gergely Líceumot. A szerzők viszont még többet írtak a kétezer éves román jelenlétről, az Arad környékén élt dák törzseknek a görög-macedón világgal gazdasági kapcsolatairól (!). A magyarok az új változatban kaptak egy fél mondatot: ,,Ehhez a fejlődéshez jelentősen hozzájárult a X–XI. századtól jelen lévő magyar lakosság (…).” Ezt a változatot megszavazták a tanács tagjai. Szép lassan minden hivatalos monográfiából, Arad megye rövid leírásaiból kiszorítják a magyarokat. A kormánypárt minek strapálja magát a magyar történelem sorsfordító eseményeinek felsorolásával, ha a magyar képviselők ezt nem követelik? /Irházi János: Köszönjük a fél mondatot! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./
2004. március 9.
Dorel Zavoianu képviselő Aradon bejelentette, hogy azért kell felállítani a Szabadság-szobrot, mert nem mehetünk Európába kitűzött szuronyokkal. A közismerten magyargyűlölő, eddig a szobor ellen hadakozó Zavoianu leckét adott az aradi médiának európai szellemiségről, gondolkodásmódról. Zavoianu tizennégy éve folyamatosan gyalázza a magyarságot, megkérdőjelezett már mindent, ami magyar Aradon és az országban, most pedig a kiegyezésre hajlamos hős szerepében tetszelgett. /Irházi János: Kaméleon tanárok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./
2004. március 16.
Az aradi vértanúk emlékművénél márc. 15-én Dan Vasile Ungureanu prefektus olvasta fel Adrian Nastase miniszterelnök üzenetét, majd a kolozsvári magyar konzulátust képviselő Kónya László Medgyessy Péter kormányfő üzenetét tolmácsolta. A hagyományosan jelen lévő Dorel Popa polgármester örömét fejezte ki, amiért a magyar és román kormány közötti politikai egyeztetés nyomán a kormány döntést hozott a Szabadság-szobor felállításáról. “Személyes elégtétel számomra, hogy a kormányfő ezzel a határozattal rámutatott, hogy amit mi itt valamikor kigondoltunk és megtettünk, nem volt rossz dolog. Medgyessy és Nastase miniszterelnökök megmutatták Európának, hogy itt két nemzetiség van, amelyek ugyanazon a helyen kell hogy éljenek, és képesek európaizmust, civilizációt mutatni.” Tokay György képviselő kijelentette: “Elég nehéz erről beszélni, hisz egy nappal korábban még ez ellen próbálkoztak egyesek és kevesek, de nem sikerült Aradon maguk mellé állítani román barátainkat, hogy a gyűlöletet propagálják” „Ha ők az uszítást propagálják, akkor mi a szeretetet és a megértést propagáljuk.” Az emlékezés végén a jelen lévő egyházak képviselői közös, háromnyelvű miatyánkot mondtak a vértanúk emlékére, majd a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit. /Irházi János: Leborulás a nemzet nagysága előtt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2004. május 27.
Három magyar polgármesterjelölt van Pécskán, Nagy István az RMDSZ jelöltje, Boldizsár István Árpád a kormánypárt (SZDP) jelöltje, független jelölt pedig Mester József. Pécska 10 400 szavazójából a magyarok lélekszáma 3 ezer alatt van. /Irházi János: Három magyar polgármesterjelölt Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2004. június 24.
Szűcs József a nagyzerindi tanács alakuló ülése előtt pár perccel tudta meg, hogy kizárták az RMDSZ-ből, így a községben már az alpolgármester sem RMDSZ-es. A legtöbben az RMDSZ-es Szűcs Józsefet szeretnék alpolgármesternek – nyilatkozta Simándi Sándor, Nagyzerind demokrata párti (PD) polgármestere. Utóbb azonban kiderült, három RMDSZ-es tanácsos járt Aradon, akik a szövetség megyei központjánál feljelentették Szűcs Józsefet azzal, hogy Ozsvár Zoltán RMDSZ-es polgármesterjelölt ellen kampányolt a községben. /Irházi János: Botrányos kizárás a nagyzerindi RMDSZ-ből. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./
2004. július 2.
Júl. 1-jén megalakult az Arad Megyei Tanács. Gheorghe Seculici lett e megyei tanácselnök, az alenök pedig Búza Gábor. /Irházi János: Megalakult az Arad Megyei Tanács. Búza Gábor alelnök lett. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./
2004. augusztus 30.
Az aradi polgármester sajtótájékoztatón kijelentette, nincs pénz a román emlékműre, a Nagy Egyesülés Emlékművére. Az aradi “ősi” román jelenlét erőszakos propagálása már a rendszerváltáskor megindult. Elég az ortodox templomépítési kampányt és az emlékmű- vagy szobormániát említeni. /Irházi János: Kényszerhazafiak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./
2004. október 9.
A megelőző években diszkriminálták Aradon, nem adtak szót, mondta el Tőkés László püspök vele készült beszélgetésben. A tavalyi megemlékezés pedig a politikáról szólt, ő nem volt hajlandó kompromisszumot kötni politikai téren. Idén viszont ő hívta fel a szervezőket és megkérdezte, hogy adnának-e szót a Vesztőhelyen. Néhány óra gondolkodás után visszajeleztek, hogy semmi akadálya sincsen, majd felhívta őt Markó Béla is, aki megerősítette fogadókészségüket. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak Aradon olyan jeles emberei vannak, mint Baracsi Levente lelkipásztor vagy Borbély Zsolt Attila. Aradon azonban a hivatalos RMDSZ-politika túlságosan uralja a közéletet és a politikai szerepvállalást.- A püspök szerint az RMDSZ-ben nagyon nagy a megalkuvás. Sokszor megalázták az RMDSZ-t. „Tulajdonképpen román versenypárttá degradálódott az RMDSZ, és sokszor nagyon kevésben különbözik az SZDP magyar tagozatától.” A püspök szerint az aradi Megbékélés parkja nem a megbékélést szimbolizálja, hanem a magyarság megaláztatását. A megoldás lehetősége: vagy a szobor elköltöztetése, vagy a diadalívet kell máshová tenni. /Irházi János: Tőkés László szerint román versenypárttá degradálódott az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./
2005. január 14.
Zsúfolt programra hivatkozva az aradi színház vezetősége rendre elutasítja a nagyváradi magyar társulat vendégszereplési kérelmeit. Szép lassan elmaradtak a magyar színházak – elsősorban a temesvári és a nagyváradi – rendszeres aradi vendégjátékai. A vendégjátékoknak helyet biztosító Ioan Slavici Állami Színház ideiglenes igazgatója, Stefan Iordanescu úgy tett, mintha nem tudná, mi történik. Nem emlékszi, hogy Nagyvárad kért volna előadásnapot – jelentette ki a Nyugati Jelennek. Ellenben Meleg Vilmos, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának művészeti igazgatója másképp emlékszik: tavaly ősszel kétszer akartak jönni, de zsúfolt programra hivatkozva egyszer nem kaptak előadásnapot. Bognár Levente, Arad alpolgármestere szerint a társulatok elég nehéz anyagi helyzetben vannak, s ezért nem éri meg nekik a kiszállás. – Az egyedüli kiút, ha egy aradi civil szervezet, vagy mások, a helyi önkormányzatnál megpályázzák a vendégszereplések költségeit – jelentette ki a Nyugati Jelennek Demeter András, a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója. Elmondta, hogy a csekély érdeklődés miatt esetenként mikrobusszal hozzák át az aradiakat a temesvári előadásokra. /Irházi János: Miért nem jönnek magyar társulatok Aradra? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./
2005. január 15.
Örül kinevezésének, mondta, Horváth Levente, Arad megy új alprefektusa. Szerinte a legfontosabb feladatok: felkészülés az integrációra, a korrupció elleni harc, valamint a helyi önkormányzatok működésének hatékonyabbá tétele. Horváth Levente kinevezésével ismét megüresedik egy RMDSZ-es szék a városi tanácsban. Király András parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök elmondta: az ő helyére Nagy Gizella, Horváth Levente helyére pedig Tokay György fog ülni. /Irházi János: Három magyar alprefektus régiónkban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./
2005. február 7.
Szépen hangzik, hogy “határokon átnyúló projektek”, vagy “a két megye közötti kapcsolatok szorosabbá tétele”, “közös EU-pályázatok benyújtása”. Minderre szükség van, csak meg kellene tölteni tartalommal. Az évi egy-két közös tárlat, egy kétnyelvű könyv mellett semmi sem érezhető. A tanácsosok utazgatásánál fontosabb lenne például az, hogy a békéscsabai Jókai Színház vendégszerepelne Aradon, a magyarlakta falvakban, vagy szponzorokat keresnének az aradi tánccsoportoknak, színjátszóknak, a lepusztult magyar iskoláknak. /Irházi János: Szokáshatalmak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./
2005. február 19.
Az előzetes elképzelések alapján a pártvezetőknek február 18-án kellett volna eldönteniük, végül hány aradi közintézmény első vagy második székébe kerül magyar vezető, a koalíciós keretegyezmény megszületése miatt azonban a kinevezésekre még várni kell, jelezte Király András képviselő, Arad megyei RMDSZ elnök. Aradon 47 közintézmény működik, s élükre az RMDSZ szeretne három-négy első, és ugyanennyi második embert kineveztetni. A koalíciós partnerek Bukarestben osztják el a helyeket, Király András nem tudja, melyik intézményeket kaphatják, ezért – Matekovits Mihályon kívül, aki főtanfelügyelő akar lenni – neveket nem mondott. /Irházi János: Bukarestben döntik el, hány helyet kap az RMDSZ. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./
2005. március 2.
Az Agrofórum záródokumentuma ultimátumot adott az RMDSZ-nek, ennek ellenére a jelen lévő aradi RMGE-küldöttek nem szívesen lépnének ki az RMDSZ-ből. – Antal István képviselő szerint a “mocsok hangvételű” záródokumentumnak semmi köze a szakmához. Kocsik József, az aradi RMGE elnöke szerint Antal Istvánnak semmi köze a mezőgazdasághoz, csak épp őt küldte a fórumra az RMDSZ. Kocsik József nem ért egyet a kilépéssel, inkább arra kell ösztönözni az RMDSZ-t, hogy tegyen valamit a faluért, a gazdákért – magyarázta. Türelemre, tárgyaláskészségre intett Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke is. /Irházi János: Kilépéssel fenyegetőznek a magyar gazdák. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./
2005. március 17.
Aradon március 15-én a Szabadság-szobor megkoszorúzásánál csupán egyetlen magyar zászló volt, az is a hivatalos, közös talapzatban a román és az uniós lobogóval. Idén nem osztogattak kokárdát a megemlékezésen részt vevő embereknek. A jelen lévő magyar vezetők, tisztségviselők egy része nem tűzte ki a kabátjára a kokárdát. A Gyurcsány-üzenet felolvasását kísérő fütyülés okozott szemmel látható feszengést a magyar hivatalosságokban, nem pedig az, hogy nem hangzott el egyetlen Petőfi-vers sem. A korábban önmagukat fennhangon Arad barátainak tituláló odaáti politikusok most féltek megjelenni a Szabadság-szobor előtt, írta Irházi János. /Irházi János: Érzések és pofonok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2005. május 10.
Bogdan Cantaragiu nagy-romániás parlamenti képviselő a múlt héten azt nyilatkozta az aradi Adevarulban, hogy a Magyar Nemzeti Banknak egymilliárd dollár kártérítést kell fizetnie Romániának a sok vitát és vihart kavart budapesti Gozsdu-vagyonért. Szerinte Magyarországnak azért (is) fizetnie kell, mert a románok a magyaroknak visszaadtak egy csomó ingatlant Erdélyben. Cantaragiu megfogalmazásával, jóérzésből. A képviselő pártja, a PRM a közelmúltban Nagy-Románia Néppártra változtatta a nevét, így szeretne az európai néppártok családjához tartozni. /Irházi János: Kegyelt tulajdonosok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./
2005. május 18.
Bognár Levente aradi alpolgármester elmondta, fontolgatják a Flórián kápolna valamilyen formában való újjáépítését, amelyet a hetvenes években a kommunista rendszer egyetlen éjszaka alatt romba döntött. Eredeti állapotában lehetetlen visszaállítani, hisz semmi sem maradt belőle, de a tervező víziójára bíznák, miként képzeli el. Terveik szerint a kápolna része lenne a Szabadság-szobortól kezdődő és a rendőrség épületéig húzódó egységes urbanizációs elképzeléseknek. A Szabadság-szobor, a Víztorony és a Szt. Flórián kápolna a város egyik legfontosabb vonzereje, értéke lenne, főként a magyaroknak. Bognár Levente jelezte, a Szentháromság-szobrot szeretnének eredeti helyére, a színház elé visszaállítani. A tanácsülésen a románok várhatóan, akárcsak a Szabadság-szobor esetében, ismét magyarellenes kirohanásokra használják fel a páratlan értékű szobor kihozatalát a templomból. /Irházi János: Újabb merész magyar kulturális tervek Aradon. Visszaállítanák a Szentháromság-szobrot és a Szt. Flórián kápolnát. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 18./
2005. július 4.
Somogyi Ferenc külügyminiszter Temesváron tárgyalóasztal mellett az RMDSZ politikusaitól “tájékozódott a szórványmagyarság helyzetéről”. Egy nagyritkán idelátogató magyar külügyminiszternek esze ágában sincs leereszkedni az itt élő és magyar emberekhez. Ellátogathatott volna egy árvízi tragédia helyszínére, talán hallott róla, mi történt néhány magyar faluban, jegyezte meg Irházi János újságíró. A tavalyi népszavazás óta magyarországi politikus retteg kimerészkedni errefelé a magyar emberek közé. Sem őt, sem minisztertársait, beleértve a kormányfő Gyurcsány Ferencet is, nem is igazán érdekli, mi történik velünk a magyarsággal a szórványban. /Irházi János: Kincstári mosolycsere. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./
2005. július 18.
Bő egy évvel megválasztása után Búza Gábor, az Arad Megyei Tanács alelnöke elmondta: megyei alelnökként a kultúráért, a tanügyért, a sportért felel, de a hangsúly a kultúrán van. A kulturális intézmények ebben a költségvetésben sokkal több pénzt kaptak. Ez pozitívum. Negatívum, hogy borzasztóan kevés pénz jut vidékre. Búza Gábor azt szeretné, hogy minden faluban legyen egy civil szervezet. Elhangzottak olyan panaszok, hogy Búza Gábor nem elég harcias, amikor a költségvetés kiigazításakor magyar településeknek kellene pénzt kiharcolni. Búza cáfolta ezt, mondván, nehéz három magyar tanácsossal két kormányzó erővel szemben fellépni, vitatkozni. Az újságíró közbevetette, a Pécskai Napokon egyetlen magyar szó sem hangzott el. Valóban felháborító, hogy egy olyan helységben, ahol négyezer magyar él, ilyesmi megtörténhetett, felelte Búza Gábor. /Irházi János: “A perek, persze, hiányoznak…”. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 18./
2005. szeptember 15.
Harmadik alkalommal jelentkezett Temesváron, a Bánság Múzeumában évente megrendezésre kerülő Cart-Vest könyvvásáron az Irodalmi Jelen Könyvek (IJK). Az IJK-ról Böszörményi Zoltán kiadó- és laptulajdonos, főszerkesztő elbeszélgetett a rendezvény megnyitóján megjelent írókkal, költőkkel, művelődési vezetőkel. A legfrissebb könyveik: Paul Sohar Hazajáró versek (angol és magyar nyelven), Tomaso Kemény Erdély aranypora, az IJK és A Dunánál Könyvkiadó (Kolozsvár–Budapest) közös munkája, Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel című novelláskötete, Farkas Wellmann Éva Itten ma donna választ, György Attila Harcosok könyve, Demeter Szilárd Egérfelügyelő és Tar Károly Kutyatár. Megjelenés előtt állnak: Bágyoni Szabó István Elszabadult konténerek, Jancsó Miklós Kandi-kamera, Nagyálmos Ildikó Félmozdulat és Irházi János Morczika levelei. /(Szekernyés): Könyvek a múzsák hajlékában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./
2005. október 31.
Hetek óta folyik a vita a lapban, van-e helye a politikának a templomban. Tőkés László püspök kifejtette, a kommunizmus ideje alatt az egyházat politikai tilalom alá helyezték, és egyet tehetett, hogy tapsolt a korabeli rezsimnek. Ezen már túl vagyunk. Az egyház erkölcsi alapon véleményt alkot a világ bármely kérdéséről. A barikádnak két oldala van: el kell döntenie egy politikai pártnak vagy szervezetnek, melyik oldalon áll. A rendszerváltoztató demokratikus oldalon van a helyünk, ennek jegyében született az RMDSZ, mondta, ezért értetlenséggel tapasztalja a pálfordulásokat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem ellenzék, ugyanis nem párt, sőt, nincs is hivatalos jogi személyisége. Ez tulajdonképpen az, aminek az RMDSZ-nek lennie kellett volna: minden politikai pártot, a civil szférát, az egyházakat megfelelő strukturáltság mellett magába szeretne foglalni, hogy létrejöjjön az erdélyi magyar autonómiának szervezeti felépítménye. A katalánoknál a szélsőbaltól a szélsőjobbig mindenki egyetértett az autonómia kérdésében. Az EMNT nem akar párttá alakulni. Tőkés László a magyar-román közös kormányülést kirakatrendezvénynek érzi. Nem volt tétje ennek az ülésnek, ha csak nem az, hogy Románia integrációját látványos formában elősegítse. A püspök károsnak tartja a közös kormányülést. Bizonyíték erre a pár napra rá történt szenátusi szavazás fiaskója a még oly gyenge kisebbségi törvénytervezetről. /Irházi János: “Nem lehet ide-oda loccsanni” – Interjú Tőkés László püspökkel. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./
2005. november 3.
– Az erdélyi magyarság státusa jogi rendezésének szándéka tulajdonképpen egyidős a szövetséggel, ezt még 1990-ben belefoglaltuk programunkba – vázolta az ügy gyökereit Márton Árpád, a képviselőház RMDSZ-frakciójának vezetője. Azonban ő sem merte megjósolni, hogy végül megszavazzák-e a kisebbségi törvény tervezetét. Az RMDSZ akkor sem erőltette a tervezetet, amikor 1996–2000 között kormányon volt. Az RMDSZ március végén a kormány elé terjesztette, s az ügy azóta húzódik. A tervezetet erdélyi magyar értelmiségi, politikai körökből, de magyarországi ellenzéki oldalról is össztűz érte. A Politeia Társaság áprilisban szervezett vitaestet a törvénytervezetről. Bakk Miklós politológus kijelentette: az RMDSZ “hamis realista” alapon saját hegemóniáját építi körül közjogi eszközökkel. A tervezettel szemben a legerősebb kifogás, hogy a kulturális autonómia jogosítványait egyetlen szervezet kezébe adná, amely választásokon igazolná elsőbbségét. Bakk úgy véli, az autonómiában nem a nemzeti-nemzetiségi közösség részesül, hanem annak politikai szervezete. Ugyanakkor helyeselte a kisebbségi közösségek államalkotó tényezőnek való nevezését. A Magyar Polgári Szövetség a szenátusi fiaskó után az RMDSZ csúcsvezetésének lemondását követelték. “Az RMDSZ csúcsvezetőségének felelőssége, hogy olyan kisebbségi törvénytervezetet készítettek, amely nem rendelkezik a romániai magyar társadalom többségének, történelmi egyházaink, magyar civil szervezeteink támogatásával (…)” – áll nyilatkozatukban. Velük ellentétben Toró T. Tibor képviselő több szempontból is megalapozottnak tartja a tervezetet. Szerinte két dologért érdemes keresztülverekedni a törvényt: az egyik a kulturális autonómia, a másik pedig, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek államalkotó tényezők, s ezáltal joguk van a közhatóságokhoz. /Irházi János: Kisebbségi törvénytervezet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./
2005. november 17.
Aradon a városi tanács megszavazta a színház előtt visszaállítandó Szentháromság-szoborral kapcsolatos rendezési tervet. Bognár Levente alpolgármester, Sándor Tivadar plébános és névrokona, Sándor István műépítész felleltározták a szentpáli katolikus templom udvarán található alapköveket, majd a szakemberek nekifoghatnak az elemzésnek. Amennyiben annak idején Sándor Tivadar nem lép fel határozottan és nem menti meg az alapzat köveit, ma nehezebb lenne a szobor visszahelyezése. 1962-ben lebontották a szobrot, az alapzatot Gájba vitték, mert a hatóságok megígérték, hogy a gáji templom előtt vissza lehet majd állítani a Szentháromság-szobrot, mesélte Sándor Tivadar. Azonban becsapták őket, eszük ágába sem jutott megengedni a felállítását. 1975 nyarán a templom mögött homokbányába akarták dobni a köveket, ő azonban közbelépett, és Szentpálra menekítette az alapzat köveit. Az egyik darab jelenleg az oltárkő szerepét tölti be, s a következő felirat olvasható rajta: Városunkban dühöngött pestis megszűnésekor 1732. évben tett fogadalom következtében 1746. évben épített, 1882-ben lebontott szobor helyébe emeltetett 1901. évben. Ez a kő a helyén marad, az elképzelések szerint újrafaragják majd, s a felirat is rákerül. /Irházi János: Behozzák Szentpálról a Szentháromság-szobor alapköveit. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./
2005. november 21.
November 19-én Pécskán ünnepi ülést rendezett a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület. Megkoszorúzták a 130 esztendővel ezelőtt Pécskán született, gróf Klebelsberg Kunó miniszter mellszobrát. A koszorúzók között volt Klebelsberg Éva, az egykori magyar oktatási miniszter unokahúga Ezt követte a közösségi, helyi, kisebbségi oktatásról szóló ünnepi ülés. Részlet hangzott el az eddigi egyetlen fennmaradt Klebelsberg-hangfelvételről. Nagy István bemutatta a kultuszminiszterről készült rövid diavetítést. Klebelsberg Kunó 1875-ben született Magyarpécskán, jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben, a Sorbonne-on pedig történelmet és közgazdaságtant is hallgatott. Először Kolozsvár, később Sopron, majd Szeged országgyűlési képviselője, 1922–31 között a konszolidációs Bethlen-kormány kultuszminisztere. Az iskolaépítő és iskolareformer, tudománypolitikus, egyetemépítő, a sportot is támogató Klebelsberg 1932-ben váratlanul, paratífusz következtében hunyt el, s a szegedi Fogadalmi templom kriptájában nyert örök nyugodalmat. Az ünnepi ülés hozzászólói közül Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Iskola igazgatója a magyarországi tehetséggondozó programról beszélt, Dóczi Tamás az önkormányzatok oktatási feladatait ismertette. Felolvasták Matekovits Mihály dolgozatát a magyar nyelvű oktatás helyéről és szerepéről. /Irházi János: Klebelsberg Nap Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./
2005. november 29.
Pellegrini Miklós 1980-tól dolgozik Aradon, matematikatanár végzettségű, a versenyvizsgáig egyelőre csak megbízott, 52 esztendős főtanfelügyelő-helyettes. 1998 óta az Arad Megyei Pedagógusok Házának vezetője. Az RMDSZ felkérése 2005 szeptemberétől átvette az Arad Megyei Tanfelügyelőségen a minisztériumba távozott Matekovits Mihály helyét. A főtanfelügyelő-helyettes a vele készített interjúban kiemelte, váratlanul érte a felkérés. Eddig nem járt RMDSZ-rendezvényekre. Égető gond, hogy több iskolában is a törvényes létszám alatt működnek a magyar csoportok, lehetőséget kell találni, hogy a magyar osztályok elindulhassanak szeptemberben. Lesznek iskola-összevonások, de Pellegrini reméli, hogy ezek kevésbé érintik majd a magyar iskolákat. Tény, hogy egyes magyar iskolákban az oktatás minőségével gondok vannak, persze ez sem jogosítja fel a magyarokat, hogy román osztályba írassák gyermekeiket. Ki kell dolgozni egy olyan közép- és hosszú távú politikai, szociális, demográfiai, tanügyi elemeket tartalmazó stratégiát, amely szabályozná a magyar oktatás jövőjét a megyében. /Irházi János: “…sosem törtettem erre az állásra” – Interjú Pellegrini Miklós aradi főtanfelügyelő-helyettessel. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./
2005. december 9.
Idén is folytatódott a temesvári egyházmegye római katolikus templomainak és egyházi épületeinek felújítása. 2002 óta évente átlagosan tíz-tizenkét templom és egyházi épület tatarozására kerül sor. Idén Temes megyében Perjámos, Buziásfürdő, Temesillésd, Detta, Gátalja, Gyertyámos, Gizellafalva, Alsósztamora és Ótelek egyházközségében folyt a munka, Arad megyében a cseraljai és a lippai templom, valamint a pankotai plébánia épülete szorult felújításra, kibővítésre, míg a hegyvidéki főesperességben a krassóvári, a mehádiai és a resicabányai Havas Boldogasszony templom tatarozását kezdték el. Temesváron az Auróra utcai Marienheim ifjúsági ház, a mehalai (ferencvárosi) plébániaépület és a piarista rendház javítását végzik, továbbá a székesegyház épületén és környékén akad még tennivaló. Böcskei László általános helynök elmondta, hogy a temesvári egyházmegye templomainak és egyházi épületeinek megőrzése a püspökség egyik célkitűzése, a felújításhoz szükséges pénz előteremtése viszont sokszor nehézségekbe ütközik. Az egyházmegyében 72 plébániai hivatal működik, a templommal, imaházzal vagy kápolnával rendelkező egyházközségek száma eléri a 350-et. Az anyagi forrás: a helyi alap, az egyházmegyei központi alap és az egyéb forrás. A helyi forrásokból befolyt pénzösszegre akkor számíthatnak, ha az illető egyházközség jelentős katolikus közösséggel rendelkezik. Ellenkező esetben a felújítást a központi alapból kell támogatni. Az egyéb forrást a hajdan erős német közösségek külföldre települt híveinek támogatása jelenti, továbbá egyes külföldi segélyszervezetek segítsége. Az anyaországi Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága részéről rendszeresen juttatott anyagi segítségnyújtással az elmúlt esztendőkben a tornyai, a temesfüvesi és az óteleki templomot javították, idén a pécskai templom tetőszerkezetét sikerül felújítani. A román állam részéről helyi szintű támogatás, amikor az illető település önkormányzata, polgármesteri hivatala utal ki bizonyos összeget. A Művelődési és Vallásügyi Minisztérium a különböző hosszú távú terveket támogatja. Azonban a kiutalt támogatás sohasem érkezik egy összegben. Alkalmanként két, három vagy öt százalékát folyósítják, tehát gyakorlatilag lehetetlen komolyabb munkálatba belefogni. Borossebes környékén a katolikusok legfőbb gondja a hívek számának rohamos csökkenése. A Temesvári Református Egyházmegyéből egyetlen templom sem szerepel az állami támogatásra jóváhagyottak listáján – közölte Fazakas Csaba lugosi esperes. A magyarországi közalapítványok csepegtetik a 100-200 ezer forintos támogatásokat. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ennél szerencsésebb volt, mert komoly összeget kapott a közelmúltban az állami támogatásból. A támogatás négy aradi település református templomait érinti: Angyalkút 120, Lippa 40, Kispereg 200, Arad-Gáj pedig 150 millió régi lejt kap a legsürgősebb munkálatokra. Hunyad megyében Lozsád, Őraljaboldogfalva, Szászváros a református egyház sürgősségi sorrendje a felújításoknál, ismertette a helyzetet Gáll Sándor esperes. Lozsádon a körülbelül 100 fős helyi gyülekezet nem tudja állni a 800 millió lejre becsült összeget. Őraljaboldogfalván már csak 15 református él. A tizenharmadik századból származó őraljaboldogfalvi református templom Erdély egyik legjelentősebb történelmi műemléke, melynek felújításánál remélhetőleg a romániai, magyarországi és talán egyéb kulturális alapok támogatására is lehet majd számítani. Szászvároson inkább külső javításokat kellene végezni. Hasonló gondokkal szembesül a római katolikus egyház: a néhány fős szórvány településeken a templomok helyzete távolról sem fényes. Marosillyén, vagy a közelben lévő Dobrán alig élnek katolikus magyarok. Válságos állapotban van a nagyági templom. Az egykor 3000 lelket is meghaladó Nagyág, a többnemzetiségű bányászváros manapság falunak számít, s csupán 200 lakosa maradt, töredékrészben magyarok. A szomszédos Csertésen is Hondolon sem különb a helyzet. Kisbányán (Boicán) a katolikus templom felújítására eddig semmilyen támogatást sem kaptak, mondta András József brádi plébános. Szapáryfalván 232 lelkes a református gyülekezet, sürgősen a renoválni kellene a templomot. A legsürgősebben a tetőt és az esővízcsatornát kellene kicserélni, akkor kiszáradnának a falak, s csak azután kezdhetnének neki a tatarozásnak. Szapáry György, a 19. századi telepesfalu alapítójának dédunokája, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke kétszázezer forintos magánadománnyal támogatja a templom felújítását. Templomépítés is folyik. Temesváron az Új Ezredév templom Makovecz Imre tervei alapján épül. Gazda István parókus lelkész szerint, ha elkészül, ez lesz Temesvár első református temploma, ugyanis a Belvárosi Református Egyházközségé tulajdonképpen nem templom, egy bérpalotában működik. A Temesvár-Újkissodai Egyházközség is építkezésbe fogott 2003 novemberében, a támogatás csurran-cseppen. Az aradi reformátusok október 29-én, Tőkés László püspök jelenlétében avathatták fel a gáji templomot, amelynek felépítése elképzelhetetlen lett volna a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a hívek, a külföldi támogatók áldozatos tevékenysége nélkül. A Temes megyei unitáriusoknak nem volt templomuk, lévén hogy ők a szórványok szórványát jelentik – ahogy Szász Enikő társgondnok fogalmazott. Az unitáriusokat az evangélikus-lutheránus egyház fogadta be, hosszú ideje ott tart istentiszteleteket Pap Gy. László nagyváradi lelkész. A Temes megyei ugyanis a váradi leányegyházközsége. /Chirmiciu András, Irházi János, Pataky Lehel Zsolt, Sipos Enikő: Épülő és omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./
2005. december 20.
December 18-án az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen folyóirat a Marosvidék Baráti Társaság meghívására Makón mutatkozhatott be. A közönség az est során nemcsak irodalmat, hanem kórusműveket, népzenét, néptáncot és betlehemes játékot is hallhatott, láthatott. Az Irodalmi Jelen négy szerkesztője (Bege Magdolna lapszerkesztő, Pongrácz P. Mária prózaszerkesztő, Irházi János interjúkért felelős szerkesztő és Nagyálmos Ildikó felelős szerkesztő) bemutatta a lapot, majd az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban megjelent legfrissebb könyveikből olvastak fel. /(Nagyálmos): Irodalmi Jelen-bemutató Makón. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./
